Coronica

A Coronica család tagjai saját bevallásuk szerint is elválaszthatatlan részei annak, amit „isztriainak” nevezünk. A család története összeforrt a félsziget és a félszigeten a kis falu, Koreniki történetével. Innen származnak, itt élnek, itt szövődik generációik története, folytatódik hagyományaik élő története, és itt alakul a jövőjük is. 

„Az élet maga a bor. Számunkra a bor egyet jelent Isztriával” – szól a családi életfilozófia. „A borkészítés mindig is az életünk szerves részét képezte. A mához hasonlóan a múltban is a borból éltünk meg, s cserébe mi is a bornak áldozzuk a mindennapjaink egy részét.”

A Coronica családban abban hisznek, hogy felelősséggel tartoznak azért az örökségért, amit a sors rájuk bízott: ezt vigyázniuk, őrizniük kell. Nincsen semmi túlzás abban, hogy a borászat alapját jelentő szőlőültetvényeket több mint száz éve gondozza a család. A szőlőművelés gyakorlata szinte a tökélyre fejlődött, mire a mostani generáció átvette, minden kanyarnak, rögnek saját története volt már a családi legendáriumban. Ezért a modern technológiai eljárásokat, legyen szó növényvédelemről vagy a terméskorlátozásról, éppolyan körültekintéssel vezették be, amilyen elkötelezetten végzik a legkeményebb munkákat. 

Ez pedig a híres vörös isztriai talajon termett szőlőből készült boraikban is visszaköszön: hiszen csak a legkiválóbb minőséget engedik a palackokba. Bár több szőlőfajtával dolgoznak, azért a két őshonos, a malvazija és a teran kiemelt figyelmet kap tőlük. Előbbiből az érlelésnek és az évjáratnak megfelelően egy frissebb és egy érleltebb malvaziját kinálnak borfogyasztóiknak, míg a legkiválóbb teran sosem hiányozhat a szortimentből.  

A 2017-es malvazija izgalmas, fűszeres illattal bír, egzotikus gyümölcsök mellett ismerős barack, méz, akác és hárs. Az ásványok nem csak illatban, ízben is izgalmassá teszik. Élénk, szép savak, citrusok, dús szén-dioxid.