Malvázia
Az Isztriai-félsziget első számú (fehér)bora a malvázia (horvátul malvazija), ez a sokszínű szőlő, ami magabiztosan hozza a könnyed, légies stílust de a határozott, karakteres, érlelt kategóriában is remekel. Malvázia nélkül elképzelhetetlen lenne a horvát borszortiment, a félsziget minden gasztronómiai kincse mellé, báránytól a szarvasgombán át a tengeri ételekig bátran javasolt fogyasztani.
A fajta történelme jelenéhez méltóan gazdag és különleges: minden jel szerint Görögországban származik, innen terjedt el előbb Olaszországban és Spanyolországban. Sokáig a malvasiával és a malmsey-vel együtt olyan borok gyűjtőnevéül szolgált, amiket az kötött össze, hogy, hagyományosan a mediterrániumban termesztettek.
Isztriára a szőlővesszőket velencei kereskedők hozták, s a kutatók között viszonylag nagy az egyetértés abban, hogy a malvázia szőlőcsalád eredete egészen Krétáig vezethető vissza.
Nevét is innen, a Peloponnészoszi-félsziget dél részén, Lakóniában található középkori bizánci erődről, Monemvasiáról kapta, amit az olaszok csak Malvasiának hívtak. Az erőd egy kereskedelmi központot védett, a területen termelt borok az itteni kikötőben cseréltek gazdát, és indultak útjukra szerte a Földközi-tenger partvidékén.
A velencei kereskedők számára annyira meghatározó volt, hogy a borkereskedőket a városállamban egyszerűen csak malvasie néven szólították. Az biztos, hogy az egyik legismertebb görög borként Angliába is eljutott, a népi legenda szerint a Rózsák háborújában Plantagenet György clarence-i herceget testvére, a király IV. Eduárd egy hordó malváziába fullasztotta bele, sajátos módját választva az árulóvá vált fivér kivégzésének.
Míg az Isztrián és Dalmácia északi részén főként reduktív és érlelt száraz, testes borként ünneplik, sokoldalúságának és alkalmazkodó-képességének köszönhetően a világ egyéb tájain másért szeretik: Franciaországban desszertborokhoz használják, Spanyolországban a rioja különlegesség hozzávalója, sőt a toszkán chiantiba is került elvileg tíz százaléknyi.
Gyümölcsös, telt, határozott és testes bora kiválóan alkalmas az isztriai terroir megjelenítésére, amit a borkészítő családok büszkén hirdetnek - és ki is használnak. Évszázados hagyományok határozzák meg azt az irányvonalat, ami kijelöli a modern malvázia útját is.
A könnyedebb tételek szinte minden isztriai ételkülönlegességhez párosíthatóak, a komolyabb malváziákat viszont élvezzük ki magukban, megérdemlik a kitüntetett figyelmet!
