Vida Borbirtok

Ha lehet ezt mondani, a Vida Borbirtok mindig is kicsit spirituálisabb, szakrálisabb volt nekünk a többi szekszárdi borászatnál. Semmi direkt dologra nem kell itt gondolni, de mind a boraikon, mind a birtokon, mind a birtokon dolgozó embereken érezni az alázatot, az odaadást és az elkötelezettséget, ahogy a borkészítéshez viszonyulnak. 

"Nem tudom miért, de gyermekkorom óta a földhöz, a terra-benedicta-hoz vonzódom, pedig a családomban senki sem volt földműves ember. Én lettem ilyenné" – így Vida Péter őszinte vallomása, miért lett borász. "Egyszerűen szeretem a dűlőinket járni. Megélni és rácsodálkozni a természetre nap mint nap. Sokszor veszem észre magam, hogy egyszerűen jóleső érzés kézzel morzsolgatni a hantokat. A talaj, a növény és a nap teremtette meg az emberiség számára az élet lehetőségét. Nagyon fontos lenne, hogy erre a kincsre az ember vigyázzon."

A húszhektáros Vida birtoka város szívéhez közel fekvő Bakta dűlőben épült fel, ahol a feldolgozó mellett egy hangulatos borkóstoló termet és teraszt is kialakítottak a vendégeiknek. A Bakta dűlő Szekszárdon már a nagyon régi időktől kezdve egy fogalom volt. A régi öregek azt mondták: itt sohasem lehetett szőlőterületet vásárolni, csak örökölni. A Bakta, a síkság és a dombvidék találkozási pontján található, Ettől a ponttól keletre kezdődik a sík terület, amely egészen a Kárpátokig tart. Reggel a Nap korán üdvözli a tőkéket és ebben a dűlőben szárítja fel először a harmatcseppeket, a dűlőben fakadnak legelőször a szőlőrügyek. 

A család minden tagja aktívan részt vesz a borászat életében és a szükséges munkák elvégzésében, náluk a családi jelző az önmeghatározásnál nem véletlen és szó szerint értendő. Vida Péter egyik kedves története az eső nyilvános sikerekről:

"Elhatároztam, hogy a helyi borversenyen benevezem a család kadarka borát, édesapám nevén, persze ezt úgy tettem, hogy senki se tudja. Az egyik vasárnap reggelén édesapám a helyi újságot olvassa, és nagy betűkkel hozzák, hogy az első helyen végzett Vida Sándor kadarkája. Apám nagyon szigorú ember volt, de akkor megcsillant a könny a szemében. Magához ölelt és azt mondta: "Meglátod, még ezt az Úr meghálálja". Ez a szülői gondolat ismét megerősített abban, hogy a borral érdemes foglalkozni."