Kékfrankos borok
A kékfrankos az egyik legismertebb, egyúttal legnagyobb területen termelt magyar vörös szőlőfajta. Bár sok helyen még mindig házasítás alapként számolnak vele, a fajta reneszánszát éli, egyre többször kerül szelekció a palackokba, megmutatva erényeit. Bogyós és erdei gyümölcsök, fűszerek, vidám savak jellemzik sokszor, kiválóan illik magyaros, paprikásabb ételekhez.
| Egyéb nevei | blaufränkisch, blauer limberger vagy lemberger, limberger, franconia, frankovka, frankovka modra, moravka |
| Származása | Szlovénia |
| Elterjedése | Ausztria, Csehország, Horvátország, Németország, Szlovákia és Szlovénia |
| Hazánkban |
Villányi borvidék, Szekszárdi borvidék, Egri borvidék, Soproni borvidék |
| Érdekesség | a szekszárdi és egri bikavér egyik fontos összetevője |
| Ételpárosítás | pörköltek, bárány, halászlé és sült húsok |
A kékfrankos eredete
A kékfrankos eredetehéz meg kell vizsgálni az egyik német elnevezését. A limberger, vagy lemberger Lemberg hercegségre utal az egykori Osztrák-Magyar Monarchiában. Ez ma Szlovéniában található. Vélhetően innen terjedt el a fajta, s leginkább Németországban, Ausztriában, illetve Magyarországon telepítették. Érdekesség, hogy Kelet- és Közép-Európában több mint negyven névváltozata van - ez jól érzékelteti, hogy régóta ismert és kedvelt fajta.
A robbanásszerű elterjedése a 19. századra tehető, bár az ős eredete vitatott. Egyes vélemények szerint akár a Kaszpi-tenger vidékéről is származhat. DNS-vizsgálatok mindenesetre a hunszőlő (gouais blanc) és a blaue zimmettraube keresztezéseként mutatták ki, helyszínként pedig Alsó-Stájerországot.
Sopronban máig tartja magát a legenda, hogy a kékfrankos a nevét a Napóleon seregében szolgáló katonák pénzéről kapta, a boraikat ugyanis a helyi gazdák a kék színű régi francia papírpénzért adták oda. Ez persze nem igaz: egyrészt akkor még nem volt jellemző a papírpénz, másrészt a filoxéravész előtt javarészt fehér borokat termeltek a borvidéken. De azóta Sopron vitathatlanul az első, a világon a legnagyobb egybefüggő területen termesztik, s a legfontosabb fajtának számít.
A kékfrankos Magyarországon
A “kelet pinot noir-jára” nem véletlenül mondják, hogy jó barátja a gazdának. Nagyon rossz, szélsőséges évjárat kell ahhoz, hogy ne legyen legalább tisztességes a bor abban az évben, így meghálálja a belefeketett munkát és energiát.
Bár a tömegtermelés miatt sokáig lenézett szőlőfajta volt, s a kilencvenes években sokan lecserélték divatosabb fajtákra. Szerencsére az elmúlt évtizedekben az elkötelezett borászoknak hála folyamatosan emelkedik a népszerűsége, amit az is segít, hogy termesztéséhez Magyarország adottságai egyedülállóak.
Tőkéje gyors növésű. Fürtje közepes nagyságú, közepesen tömött, rövid nyelű. A kékfrankos bogyók közepesek, vastag héjú, kissé hamvasak. Jól termő fajta, szeptemberben szüretelhető és a leszedésével nem kell sietni, mert nehezen rothad.
Házasításokba azért is előszeretettel használják, mert jól alkalmazkodik más szőlőfajtákhoz, nem jelenik meg túlzottan dominánsan. Kedvelt rozé- és silleralapanyag, fajtaborként pedig éppúgy magabiztosan hozza a könnyed, gyümölcsös bort, mint a testesebb prémium kategóriát.
