Magyarországi borvidékek
A magyar borkészítés évezredes múltra tekint vissza. Hosszú út vezetett a mai országos bortérkép kialakulásához, ami végleges formáját nem is olyan régen, néhány évvel ezelőtt nyerte el.
Ez tulajdonképpen érthető is: Magyarország mindig is Európa tradicionális bortermelő országa volt, a történelem viharai viszont jelentősen meghatározták egy-egy borvidéke helyzetét és területi határait.
A török hódoltság, a Habsburgok magyar borokat magas vámokkal sújtó vámrendelete, a felfoghatatlan pusztítást okozó filoxérajárvány, a trianoni békediktátum, a világháborúk akár hosszú időre is visszavetették a virágzó szőlő kultúrát.
A rendszerváltást követően, a családi borászatok felvirágzásának köszönhetően hazai borkultúra a reneszánszát éli, a magyar borok pedig elfoglalták méltó helyüket Európa bortérképén.
A magyarországi borvidékek területileg jól körülhatárolható egységek, melyek történelmi múltjuk, földrajzi és klimatikus adottságaik, a borkészítés sajátosságai alapján különböztetünk meg.
Hány borvidék van Magyarországon?
Magyarországon hat borrégiót, és 22 borvidéket tartunk számon. Van köztük történelmi borvidék és viszonylag fiatal is, de általánosságban mindegyikről elmondható: saját tradíciókkal, hagyományokkal és stílusokkal rendelkeznek, s a magyar boréletet színesítik.
-
Sopron (Soproni borvidék)
-
Nagy-Somló (Nagy-Somlói borvidék)
-
Zala (Zalai borvidék)
-
Balaton-felvidék (Balaton-felvidéki borvidék)
-
Badacsony (Badacsonyi borvidék)
-
Balatonfüred-Csopak (Balatonfüred-Csopaki borvidék)
-
Balatonboglár (Balatonboglári borvidék)
-
Pannonhalma (Pannonhalmi borvidék)
-
Mór (Móri borvidék)
-
Etyek-Buda (Etyek-Budai borvidék)
-
Neszmély (Neszmélyi borvidék)
-
Tolna (Tolnai borvidék)
-
Szekszárd (Szekszárdi borvidék)
-
Pécs (Pécsi borvidék)
-
Villány (Villányi borvidék)
-
Hajós-Baja (Hajós-Bajai borvidék)
-
Kunság (Kunsági borvidék)
-
Csongrád (Csongrádi borvidék)
-
Mátra (Mátrai borvidék)
-
Eger (Egri borvidék)
-
Bükk (Bükki borvidék)
-
Tokaj (Tokaji borvidék)
A magyar történelmi borvidékek
Magyarország legismertebb történelmi borvidékei a 16. századra alakultak ki. A középkor egyik leghíresebb történeti borvidéke az első világháborút követő békeszerződések értelmében határon kívülre került szerémségi volt. Ezután következett a somogyi, baranyai, pozsonyi, soproni, budai, egri, borsodi, nógrádi, majd a veszprémi és zalai, végül az erdélyi borok: például a Ménesi borvidék. Az alföldiek közül a kecskeméti és a szabadszállási bor hírét őrizték meg a középkori források.
A történelmi borvidékek közül idők folyamán egyesek lehanyatlottak, megszűntek híres bortermelő vidékek lenni, mások pedig felemelkedtek. Például a tokajiról mint történeti borvidékről csak a 16. század végétől beszélhetünk, míg a móri történeti borvidék a 19. századra vált meghatározóvá. Nem véletlenül: eddigre a szőlőterületek nagymértékű növekedése következett be, szinte mindenhol termeltek már szőlőt.
