A borkóstolás szabályai
A borkóstolás igazi jedi lovagjai a Master of Wine tekintélyes csapatának tagjai. Az a néhány száz ember az egész világon, akik (elvileg) vakon megmondják egy pohár borról, hogy melyik kontinens melyik országának melyik bortermő vidékéről származik. Sőt, néha még a termelőt és a dűlőt is beazonosítják. A borkóstolás mindennapi élvezetéhez nem szükséges szuperhős képességekkel rendelkezni, néhány alapszabály betartásával és készség elsajátításával saját örömünkre mi is elindulhatunk egy izgalmas úton.
- Mindig törekedjünk a kóstolásnak megfelelő környezetet teremteni. Ehhez zárjunk ki minden zavaró tényezőt: az erőteljes szagokat és illatokat, a zajt, az extrém hőmérsékletet.
- Miután a bort kitöltöttük a pohárba, vegyük szemügyre a megjelenését, hiszen nagyon fontos a tisztaság.
- Vizsgáljuk meg, milyen színe van a bornak! Fehérboroknál beszélhetünk citrom, arany és borostyán színvilágról, a rozé borok lehetnek rózsa, hagymahéj és narancsszínűek is. A vörös borok pedig jellemzően bíbor, rubin és néhány esetben szinte egészen feketés színűek lehetnek.
- Az árnyalatok a bor érésével párhuzamosan változnak. Nézzük meg a szín intenzitását is, melyet tanulmányozva elkülöníthetünk halvány, közepesen intenzív és mély tónusokat.
- Megjelenés után jöjjenek az illatok! A bort pörgessük meg a pohárban és szagoljunk bele! Először azt figyeljük meg, hogy találunk-e kellemetlen, bizonytalan, zavaró illatokat, amik esetleg valamilyen borhibára utalnak (oxidáltság, kénesség).
- Az intenzitást is érdemes megvizsgálni. Megállapíthatjuk, hogy az adott bor illata visszafogott, közepesen intenzív vagy erős-e. Keressünk felismerhető illat jegyeket. (Nem gond, ha teljesen mást érzünk benne, mint a többiek.) Virágokat, gyümölcsöket, fűszereket: próbáljuk megfogalmazni, mire hasonlít leginkább.
- Végül kóstoljuk meg a bort! Az ízek maximalizálása érdekében forgassuk meg mindenhol a szánkban. Vizsgálhatjuk, hogy az adott bor: száraz, félszáraz, félédes vagy édes?
- Amennyiben a nyelvünk hegyén érezzük az édességet, akkor a bor tartalmaz maradék cukrot. Ha az édességet a szájüreg hátsó részén érezzük, az egyértelműen az alkoholos édességre utal. A savasságot a nyelv két oldalán érzékelhetjük. Minél intenzívebben termelődik a nyál a szájban kóstoláskor, annál magasabb egy bor savtartalma.
- Vörös borok esetében érdemes a tannint is megfigyelni. A tannin a szőlő héjából származik és ahogyan a savnál, itt is fokozatokat különítünk el. A tanninnak szárító, összehúzó hatása van a szájban.
- Az alkoholtartalmat csak becsülni lehet. Ha kellemesen melegíti a torkát, akkor abban a borban optimális az alkoholtartalom. Ha már fűtő érzetet nyújt, akkor magas, ha pedig égeti a torkát, akkor biztosan irreálisan magas alkoholtartalommal rendelkezik.
Töltse le a Pannon Borbolt kóstolási segédletét és tanulja meg 5 perc alatt a borkóstolás alapjait!
