Hogyan ne legyen para a parafa?

Bor és parafadugó elválaszthatatlan egymástól! Szól a tévhit, azaz nem is tévhit, inkább berögzült szokásjog. A parafa érdemei a borérlelésben vitathatatlanok, azonban nem árt tisztában lenni az árnyoldalaival is. 

Kis dugótörténelem 

A borospalackok leggyakoribb lezárási módja a parafadugó, de annyira azért nem ősi: csak a 17. század vége óta használják, nagyjából egyidős a "modern" borospalackok megjelenésével. (Jóllehet már az ókorban Cato, Plinius és Horatius beszámolói is utalnak arra, hogy kéregdarabokat használtak amfórák lezárására.) A parafadugókat egy fafajta, a Portugáliában őshonos paratölgy kérgéből készítik. 

Ez a zárási módszer azért jó, mert a parafadugón keresztül a bor levegőhöz jut, és egyes, főleg több éves érlelésre szánt boroknál nagyban elősegíti a fejlődést. Az eredeti parafadugót egy darabban vágják ki a paratölgy kérgéből. Szorosan feszül a palackba, semleges ízű és természetes anyag, épp annyi oxigént enged csak be, amitől a bor szépen tud fejlődni, de nem lesz oxidált. Vannak úgynevezett préselt dugók is, ezekhez a kéreg maradványait használják fel: megőrlik, majd összeragasztják, ezek értelemszerűen alacsonyabb minőséget képviselnek.

Bár a legtöbb borfogyasztó számára a parafadugó "az igazi" borzárási mód, kevesen vannak tisztában a hátrányaival: a dugóhibákkal. Pedig ezek kivédésére eddig nem született megoldás, természetes velejárója/hátránya ennek a régi zárási megoldásnak. Bár hallani egészen ijesztő hibaarányokról, némi odafigyeléssel a bajok egy része megelőzhető.

Mik a dugóhibák okai?

A parafa kérgének hántolásakor különböző, nem túl hasznos baktériumok kerülhetnek a dugóalapanyagba. Leginkább közismert a TCA- baktérium, ami a legtöbb dugóhibáért felelős. Becslések szerint a palackok több mint 2%-a fertőzött TCA-val bizonyos mértékig. A hiba okozója a paratölgy kérgében megbúvó triklóranizol vegyület, ami kiváltképp akkor jelenik meg, ha nem megfelelő körülmények között tárolják.

Szintén előfordulhat, hogy valami szennyeződés éri a dugót, de ma azért már eléggé átlátható és steril körülmények között zajlik a feldolgozás, így azért ez ritkán fordul elő. Ha nem külső szennyeződés, előfordulhat valamilyen fizikai, rejtett sérülés, főként a préselt, rosszabb minőségű dugóknál, amik nem feltétlen estek át szigorú minőségbiztosítási folyamatokon.

A dugó kiszáradása, majd átázása előfordulhat a helytelen tárolással is. Ezért fontos, hogy megbízható helyről vásároljunk, ahol biztosak lehetünk abban: megfelelően tárolták a bort. Sajnos olykor előfordul, hogy már a borászatban megtörténik a baj, ezért legtöbbször lehetetlen visszakövetni, hogy mi is történt. 

Mi otthon mindenesetre a parafával zárt palackokat mindig fektessük. Így a bor folyamatosan érintkezik a dugóval, ami megduzzad, és teljesen lezárja a palackot, csak a minimális, palackos érleléshez elengedhetetlen oxigén mennyiséget engedi be az üvegbe. 

Állított helyzetben nem éri nedvesség a parafa dugót, amitől az menthetetlenül kiszárad, összezsugorodik, az oxigén pedig beömlik a palackba. Ez akkor is megtörténhet, ha sokáig állt a palack (pl. a szupermarket polcán), s mire mi fektetjük, már túl késő ahhoz, hogy megmentsük.

Hogy ismerem fel a dugó okozta borhibákat?

Dugóhiba esetén a bor legtöbb esetben élvezhetetlen. A dugóhiba legfeltűnőbb jegyei a dugó megszagolásánál derülnek ki, illetve a bor kiöntésénél, amikor penészes hordóillat tör ki a palackból - különböző erősségben.. 

A TCA okozta dugóíz gyakran előforduló borhiba. Nem kell tapasztalt borkedvelőknek lenni, hogy már a palack kibontásakor, akár a parafadugót megszemlélve felismerjük. Főként idősebb boroknál azonban simán előfordulhat, hogy a dugó kifele eső vége vastagon penészes, sötét, ez azonban nem jelenti azt, hogy a bornak bármi baja lehet. Száraz papírszalvétával töröljük le, s a bor bontásakor vigyázzunk, nehogy belepotyogjon a borba. (Illetve ha másnapra visszadugózzuk a palackot, használjuk a borban lévő felét, még ha nehezebben is illeszkedik majd vissza.)

A dugós bort nyirkos, dohos, ázott papír szag jellemzi, valamint penészes pince íz - a bor így élvezhetetlenné válik. Noha ez a vegyület ilyen mennyiségben az egészségre nem ártalmas, ha ilyen borral találkozunk, semmiképpen ne fogyasszuk el! 

(A képeket T. Róbert törzsvásárlónk küldte nekünk, köszönjük!) 

Előfordulhat, hogy a dugó érezhetően szárad, morzsolódik beletörik a borba, vagy éppen átázott állapotban találjuk meg a kapszula levételét követően. Ezek bosszantó jelenségek, de nem biztos, hogy hibát jeleznek, erről az érzékszerveinket segítségül hívva győződhetünk meg a legbiztosabban. Ha nem találtunk bajt, a jelenségre akkor is hívjuk fel a borász vagy borkereskedő figyelmét, hogy értesíteni tudják a dugógyártót, a visszajelzésünk felbecsülhetetlen információ!

Mit tehetünk, ha beüt a baj?

Bár a dugóhibáról sok esetnben nem tehet senki, azért legkevésébé mégiscsak a vásárló tehet, mégis őt éri a kellemetlenség. A tisztességes és nívós borászatok, borkereskedők egyik biztos ismérve, hogy szó nélkül cserélik a hibás palackot. Ez némi extra energiát igényel a vásárló részéről, hiszen a hibás bort bizonyítékként visszadugózni nagyon fontos, hogy megmutathassa a termelőnek vagy az eladónak.

Ha egy Pannon Borboltnál rendelt borról otthon derül ki, hogy dugós, akkor jelezze nekünk emailben, ne dobja el a dugót és a bort, és megoldjuk a problémát!