Borok a polcról: Szabó Zoltán Rajnai Rizling 2017

Sorozatunkban keddenként leveszünk egy-egy számunkra kedves bort a polcról, s ha már van rá alkalom, írunk kicsit a pincészetről is!

Szabó Zoli a Pécsi borvidék egyik legfontosabb borásza. Vagy még inkább borkészítője. Trendekkel szembe menő, de nem beszűkült, folyton kísérletező, de nem öncélú, nem megalkuvó, de nem elvakult, elkötelezett a minőséghez, a szőlőhöz és borhoz, a borkészítéshez. Tiszta, jóivású, izgalmas borai magukért beszélnek, amit csak a személyes találkozás és közös kóstolással lehet felülmúlni.

Az elmúlt években Szabó Zoltán egyik stabilan legszebb bora a rajnai rizling. Nem véletlen, hogy sokszor már túl hamar elfogy, ritka az ilyen kerek, harmonikus bor. A 2017-es pedig nem kell félteni: fajtajelleges, enyhén petrolos illatok, ami szépen egészíti ki a lédús őszibarackot. A tartalmas illatot vastag, de arányos test követi, citrusos felhang, lobogó savak. Szép most már nagyon, de még mindig fiatal, érdemes önuralmat gyakorolni, és várni még akár vele. 

Szabó Zoltán bő tíz évvel ezelőtt szó szerint berobbant a borvilágba. 2006-os rajnai rizlingje, ami szinte egy csapásra hozta meg számára az ismertséget, azóta legendává vált. Azon szerencsések, akik kóstolták, ma is élénken emlékeznek rá, és meghatározó borként határozzák meg a természet, a körülmények és a szakmai hozzáértés hihetetlen összetalálkozását. A csúcson meleg tónusú, zöldessárga rizling volt virágmézes, aszalt barackos illatokkal, komplex, gyümölcsös ízzel. Volt benne egy kis Tokaj, a mintegy 15 százaléknyi botritiszes szőlőszem, azaz aszúszem tette, a rajnai rizling ugyanis beaszúsodott a pécsi lankákon 2006 őszén.

A pécsi hagyomány „tükének” mondja a városban letelepedett, ott szőlőbirtokkal rendelkező, azt művelő polgárt. Szabó Zoltán ugyan pécsi, belvárosi, de tükének  borvidéki: pincéje Hosszúhetényben, a Zengőalján van, szőlői pedig a környéken. 

„Amennyiben tudásom szerint a legjobbat teszem a szőlővel, nincs szükségem utólagos fazonigazításra a pincében. Igyekszem termőhelyhez, fajtához, évjárathoz mérten a legtöbbet kihozni, hogy a borban mindez tetten érhető is legyen. Még ennél is fontosabb, hogy a végeredmény finom legyen, fogyasztása élményt nyújtson” – így Szabó Zoli hitvallása. 

Öt évvel ezelőtt (a méreteiben) garázs jellegű kézműves borászat fordulópontjához érkezett, és fontos mérföldkövet tudhat maga mögött: pályázati támogatás nélkül, családi és saját forrásokból új présház, pince, feldolgozó és falusi vendéglátásra tervezett ház épült Hosszúhetényben a korábbi szűkös pince helyett. A ház körüli néhány telek megvásárlásával pedig a terület is gyarapodott, ahova olaszrizlinget telepített a borász.

Mondhatni, számára eszményi feltételeket alakított ki az elképzelései szerint: végre úgy és akkor történhetnek a dolgok, ahogy a borász szeretné, kompromisszumok, megadások nélkül.