Juhfark
A nászéjszakák borának eredete szinte mitikus ködbe vész, de kétségkívül Magyarország egyik legrégebbi szőlőfajtája a juhfark, a Somló legendás bora. Sokoldalúsága legendás, kevés szőlőfajta képes ilyen szépen kiemelni termőhelye adottságait. Határozott savai, jellegzetes, de visszafogott illata miatt sokféle ételhez, halakhoz, sajtokhoz párosítható, mi azért mégis elfogultak vagyunk: a juhfark legszebb arcát magában fogyasztva mutatja meg.
| Egyéb nevei | K15 |
| Származása | Magyarország vagy Ausztria |
| Elterjedése | Magyarország és Ausztria |
| Hazánkban | Somló, Balatonfüred-Csopaki borvidék, Etyek-Budai borvidék |
| Érdekesség | a Pécsi borvidék keleti részein juhfarknak hívják a csomorikát |
| Ételpárosítás | halak, saláták, csirkehús, érlelt sajtok |
Ezért gondolom, hogy minden bor ugyan társas, és igazi lényét akkor tárja fel, ha közösségben isszák, a somlai a magányos itala. Annyira tele van a teremtés mámorának olajával, hogy csak kellően elmélyedt, végleg elcsendesült, kiegyensúlyozott magányban szabad inni.
A somlairól (az eredeti, ősi, ma már ritka, csaknem fehér-arany, száraz, tüzes somlairól van szó) egyébként még azt kívánom elmondani, hogy bár minden komolyabb hegyi bor inkább a negyvenen felüli kornak, mint a fiatalságnak felel meg, a somlai az aggastyán bora. A bölcsek bora, azoké az embereké, akik végül is megtanulták a legnagyobb tudást, a derűt.
Egészen személyes dolog, és csak azért mondom el, mert szigligeti meditációm egyik nagy eredménye volt: a somlai bor hieratikus maszkjában éreztem magam a legközelebb ahhoz a kiérett derűhöz és bölcsességhez, ahhoz az intenzív teremtő mámorhoz, amely ezt a világot megalkotta.
Hamvas Béla: A bor filozófiája
A juhfark története
Nem véletlen az elnevezés: nevét a juhok farkára emlékeztető hengeres fürtje miatt kapta. Ami miatt egyébként a Pécsi borvidéken sokfelé így hívják a csomorika fajtát is.
A hagyomány szerint az egyik legrégebbi, ma is nagyobb mennyiségben termesztett szőlőfajta hazánkban. Bár a eredete nem tisztázott, mert több forrás Stájerországot jelöli meg származási helyének.
Története összenőtt legfontosabb termőhelyével, a Somló-heggyel, s bár több magyar borvidéken is palackoznak igazán szép borokat juhfarkból, a somlai borász szortimentje elképzelhetetlen lenne a juhfark nélkül.
A szőlő jellemzői
A juhfark makrancos fajta, leginkább rothadékonyságával nehezíti meg a borászok életét. Főleg, hogy a már nedvesebb, bizonytalan időjárású szeptember végén, október közepén érik be. A szőlő fürtje nagy, hengeres és tömött.
A filoxéravész előtt ismert és elterjedt volt, de utána már sosem nyerte vissza népszerűségét. Az évjárati különbségek meghatározóak voltak, ezzel együtt a hozam és a beérés sem volt túlságosan kiszámítható, és így gazdaságos sem, így kedvezőbb fajtákat telepítettek sok ültetvényben. Olyannyira, hogy a fajtajegyzékből is kikerült.
Néhány elkötelezett somlói borász évtizedes küzdelme kellett ahhoz, hogy a juhfark visszakerüljön az őt megillető helyre, hogy legendás adottságai újra megmutathassák magukat.
A juhfark bora
Általában szőlővirág jellemzi illatát, visszafogott, szinte szégyenlős, ízben azonban szájat betöltő élmény: ásványos, szinte sós, lecsengéskor kesernyével.
Visszafogottsága kiválóan alkalmassá teszi arra, hogy megjelenjenek benne a terroir, a termőhely jellegzetességei. Vulkáni, ásványos talajon elképesztő arcát mutatja, de nem kell félteni a meszes talajtól sem.
Jellegzetes, markáns savgerincű száraz borokat csinálnak belőle, testes, jól érlelhető borokat. És ez az érlelés sokszor kell is, mert a durva és karcos savakat csitítják és simítják az évek.
Ha megfelelő évjáratban a borász megkísérli a töppedt bogyók kései szüretét, a savtartalomnak köszönhetően éveken keresztül kivételes édesbort kóstolhatunk. Bontáskor hagyjunk neki időt és levegőt.
