Furmint
Nem vitás: a mindig nagy becsben álló furmint lett az egyik olyan magyar fehérbor, ami kitörési pont a nemzetközi piacokra a hazai borkészítők számára. Az ízig-vérig Kárpát-medencei fajta nem csak Tokajban mutatja fantasztikus arcát, de több borvidéken is remekel a legkülönbözőbb stílusokban.
Egyéb nevei | furmin, zapfner, szigeti, som, posipel, moslavina mosler, furmint bianco, sipon, szalai |
Származása | Horvátország, Szerbia, Magyarország |
Elterjedése | Szlovákia, Ausztria, Szlovénia, Horvátország, Románia |
Hazánkban | Tokaji borvidék, Somlói borvidék |
Érdekesség | neve a latin furmentum szóból származik, jelentése gabona |
Ételpárosítás | halak, saláták, hidegtálak, fehér húsokhoz kiváló, ahogy desszertekhez is |
A legméltóbb ivási mód: a nagy ebédek és vacsorák után kis pohárral. Lakodalomkor, mielőtt a vendégsereg elszéled, útra, Szent János-áldásként. Ki milyet szeret, aszút, vagy szamorodnit, édeset, vagy szárazat. Ez a nagy nyilvánosság bora. Hangversenyek szüneteiben, operában felvonás közt pompás, már csak azért is, mert egyike a legmuzikálisabb boroknak. Hamvas Béla: A bor filozófiája
A furmint eredete
A fajta minden tekintetben igényt tarthat a legőshonosabb szőlőnk címére. A legnagyobb tábor szerint a Szerémségből (ma Horvátország keleti, Szerbia nyugati része) terjedt el a Kárpát-Medencében. Sokak számára tartja magát azonban az elképzelés, hogy az őshazája Magyarország, ugyanakkor több jel utal Dél-Itáliára is, mint szülőhaza. Száz százalékos bizonyosság mindenesetre nincsen. Neve francia jövevényszó, eredete latin, jelentése búza, amivel az érett furmint aranyló, kalászokra hasonlító színére utalhattak. Más elmélet szerint a cukortartalom növelése érdekében szalmán aszalták régen a szőlőt, így készült belőle az édes bor.
A legendákban azt olvashatjuk, hogy a tatárjárás során elmenekült, majd az országba visszatérő IV. Béla hozhatta magával a szőlőt a hazánkba. A furminttal kapcsolatos történelmi leírások a 16. század óta rendszeresnek mondhatók. 1571. május 15-i keltezéssel részletes írásos emlék számol be a Hétszőlő szőlőültetvényeinek növekedéséről.
A páratlan népszerűsége és gyors elterjedése elsősorban a szőlő természetes tulajdonságainak köszönhető, s annak, hogy a kor szegényes technológiai feltételei mellett is kivételes édes borokat lehetett készíteni belőle, s a tokaji aszú egyik legfontosabb alapanyagaként tartották számon.
A legújabb genetikai vizsgálatok a furmint és a középkori gouais blanc (hunszőlő) között rokonságot mutattak ki. Utóbbi sok híres fajta felmenője. Leszármazottai között van a rizling, a chardonnay, a gamay és egy sor régi fajta, köztük bizony a furmint is.
Ahogy az lenni szokott, a furmint az évszázadok alatt kibogozhatatlanul sokat változott, megszámlálhatatlanul sok formában jelentek meg a klónjai is, sok esetben meglepő tulajdonságokkal. A furmint-klónok árulkodóak egyébként, az ampelográfusok például a klónok vizsgálata alapján azt a következtetést tették, hogy a fajta szülőhazája legnagyobb valószínűséggel Tokaj és környéke.
Jellemzői
Magyarországon a nyolcadik legelterjedtebb szőlőfajta a furmint. Bora savdús, harmonikus összetételű, jellegzetes finom illatú és kellemes ízű, aszúsodásra, botrytisre hajlamos. Tokaj-hegyalján hagyományosan október 28-án, Simon és Júda napján kezdődik a szüretelése.
Száraz borként a neutrális borok közé tartozik, nincs meghatározó fő fajtajellege. Körte, fehér húsú gyümölcsök, birs, alma és barack. Különleges képessége, hogy könnyen megjelenik benne a termőhely, a terroir. Adottságainak köszönhetően kiválóan érlelhető.
Több fajtája, jellemző klónja is elterjedt, ezért meglehetősen változatosnak mondható előfordulása. Csak a piros furmintnak négy, a fehér furmintnak legalább kilenc alfajtáját tartják számon: nemes, hólyagos, vigályos, arany, madárkás, ligetes, csillagvirágú, rongyos és kereszteslevelű.