Neszmélyi borvidék

A borvidék története

Feltételezhető, hogy már a római korban is termesztettek szőlőt, de a középkor viszontagságai után a 18. század végére ismét fellendült a szőlőtermelés és a borkészítés. A filoxéra-vész irtózatos pusztítást végzett, de egy pozitív hozadéka is volt: elkezdtek az itteni homokos területekre is szőlőt ültetni. Hiába az évszázados múlt, az ötvenes évek végére elvesztette borvidéki rangját. 

A Dunára néző neszmélyi szőlőhegyeken termő borról már Széchenyi István is írt dicsérő szavakat. Az Esterházy család Csákvári Uradalmának híres ászári mintaszőlészete és pincészete is hozzájárult ahhoz, hogy a vidék a 19. század második felében nemzetközi ismertségre tett szert.

A Neszmélyi borvidék adottságai

A borvidék éghajlata az országos átlagnál hűvösebb, csapadékosabb, erősen szeles, de a hőingadozás kicsi és a napsütéses órák száma is elég nagy. Legjobb termőterületei a tengerszint felett 150-300 méterrel helyezkednek el, a Vértes és a Gerecse hegység napsütötte lejtőin.

A fehér szőlők közül jellemzően a chardonnay, olaszrizling, müller-thurgau, zöld veltelini, irsai olivér, cserszegi fűszeres, tramini és ottonel muskotály terem, de kezd terjedni a sauvignon blanc, a rajnai rizling és a leányka.

Még mindig megtalálható a korábban nagy területeken termesztett ezerjó is. Hagyományosan nagy területen termesztették itt a budai fehér, sárfehér, zöldszilváni és juhfark fajtákat (és a kék kadarkát) is, de mára csak nyomaik maradtak.

A borvidék közel 1500 hektáros területe két nagyobb körzetre oszlik fel:

• Ászári körzet: Ászár, Bársonyos, Császár, Csép, Ete, Kerékteleki, Kisbér, Nagyigmánd, Vérteskethely, Bakonyszombathely
• Neszmélyi körzet: Baj, Bajót, Dunaalmás, Dunaszentmiklós, Esztergom, Kesztölc, Kocs, Lábatlan, Mocsa, Neszmély, Nyergesújfalu, Mogyorósbánya, Süttő, Szomód, Tata, Tát, Vértesszőlő