Etyek-Budai borvidék
Jóivású, tiszta és gyümölcsös fehérborok, kiváló pezsgő-alapborok: leginkább ez jut eszébe az embernek, ha az Etyek–Budai borvidékre gondol. A történelmi budai és Fejér megye észak-keleti szőlőtermő területeit magában foglaló borvidék utóbbi évtizedei jó példája az újjáéledésnek.
Történelme
Buda közelsége okán is már a középkorban is virágzott a szőlőtermesztés a vidéken, és az itt élő emberek megélhetésének egyik jelentős forrásává vált. A török hódoltság után főleg a vörösbor készítése volt túlsúlyban, de az 1700-as évektől már a betelepített német családok szőlőtermesztési kultúrája határozta meg a környék arculatát. A 19. század derekán a budai borvidéken is igazodtak a városi igényekhez, s egyre több fehérborszőlő fajtát ültettek. A 19. század végétől a Törley-család híres pezsgőihez szükséges fehérbort is itt termelték.
A filoxéra vész itt különösen kegyetlen pusztítást végzett, a századfordulóra szinte minden szőlőt kipusztított, a lakosság egy része a gyümölcstermesztésre állt rá, szőlőt pedig kevés kivétellel inkább háztáji vagy kisüzemi viszonyok között termeltek. A borvidék csak a rendszerváltás hajnalán, 1989-ben nyerte vissza a bortörvény szerinti borvidéki besorolást.
Az Etyek-Budai borvidék adottságai
A borvidék az Észak-dunántúli borrégió része. Teljes termőterülete 5600 hektár, ebből csaknem 2000 hektár van betelepítve. Akárcsak a régió többi borvidékén, itt szinte kizárólag fehérborokat termelnek, jellemzően reduktív technológiával. Évi átlagos hőmérséklete az országos átlagnál kissé alacsonyabb, viszont a vidék viszonylag szeles, ami kedvez annak, hogy a szőlők egészségesek maradjanak. A kevesebb csapadékhoz bőséges napsütés társul.
A Etyeki Hegyközséghez tartoznak a borvidék középső részének települései, Etyek és közvetlen környéke. Legészakabbi települése Biatorbágy, a legdélebbi Martonvásár; a legnyugatabbi települése Vál, a legkeletibb Budafok. Ide tartozó borvidéki települések még: Gyúró és Kajászó.
A Nyakas Hegyközség (vagy Budai körzet) – a borvidék északi része mintegy 400 hektárnyi szőlőterülettel, legdélebbi települése Alcsútdoboz, a legészakibb Pilisborosjenő, a legnyugatibb Felcsút, a legkeletibb Üröm. Ide tartozó borvidéki települések még: Bicske, Budajenő, Budakeszi, Csabdi, Páty, Telki és Tök.
Velencei-tó Körzeti Hegyközség a borvidék déli része, mely a Velencei-tó környéki, szőlőterülettel rendelkező településeket öleli fel. Legészakabbi települése Pázmánd, a legdélebbi Gárdony, a legnyugatabbi települése Pákozd, a legkeletibb Kápolnásnyék. Ide tartozó borvidéki települések még: Nadap, Sukoró és Velence.
A borvidéken jellemző fajták: chardonnay, sauvignon blanc, királyleányka, szürkebarát, olaszrizling, zenit, cserszegi fűszeres, zöldveltelini, rajnai rizling
