A tokaji aszú története
A tokaji aszúbor nem véletlenül legendás. A világ egyik legjobb adottságokkal rendelkező nemes édes boraként tartják számon, előállításuk különleges folyamatot igényel. Magyarországon természeti adottságai miatt főként Tokaj és környéke vált az aszútermelés központjává.
Annyi bizonyos, hogy a tokaji aszú a 17. századra világhírű volt már, nem hiányozhatott az európai uralkodócsaládok asztaláról. Amikor XIV. Lajos megkóstolta tokaji bort, a „királyok bora, borok királya” néven illette.
Ahogy a Bene Pincészet honlapján olvasható, az aszú történetével kapcsolatban sok legenda, pontatlan meghatározás keringett és kering a mai napig.
A legenda
“Tokaj-hegyalján Sepsi Laczkó Máté református lelkész nevéhez kötik az első aszúbor születését. Ő egy időben Lórántffy Zsuzsanna udvari papja volt, s a hiedelem szerint úrnője asztalára készített egy ilyen különös és különleges italt az 1631 év húsvétjára. Még azt is tudni vélik, a fejedelemasszony sátoraljaújhelyi Oremus dűlőjéből származó szőlőt használta e nemes nedű elkészítéséhez.
Ezt a legendát a ma használatos magyar nyelv megteremtőjének, Kazinczy Ferencnek tulajdonítják, aki családi felmenőin keresztül bizonyítottnak látta történetét (való igaz, az ő szépapja, Kazinczy Péter Lórántffy birtokainak kormányzója volt). Annyiban mindenképp van valóságtartalma a legendának, hogy Sepsi hozzájárult az aszú kialakulásához. 1623-ban például az ő szőlőjében, Erdőbényén jelenik meg elsőként a Furmint, ami köztudomásúlag kiválóan aszúsodik, és mint bevált, új fajta hozzájárult a tömeges aszútermeléshez.
A tokaji aszú története
Szirmay Antal is a fentebbi dátumot jelöli meg az aszú keletkezéseként, hozzátéve, hogy öt évre rá az országgyűlés már foglalkozik az ilyen néven feljegyzett borral. Mindezek mellett érdemes megemlíteni azt az 1600-as évek elején keletkezett pert, mely a jobbágyok és földesurak közti feszültségről árulkodott. Ebben a leiratban ugyanis már szerepelt az aszú szó, olyan módon: "a fekete és aszús szemeket leszedik, azt hazaviszik, s nem fizetnek belőle kilencedet és tizedet."
Egy másik megközelítés szerint a háborúk miatt elhúzódott szüreti időpont kínált először lehetőséget aszúszem gyűjtésére. Egy, a levéltárakban nyomon követhető teória szerint a 14-15. században a gazdasági fellendülés kulturális fellendüléssel is párosult, ami az étkezési szokások művészi szintre való emeléséhez vezetett. Ezzel együtt a tudományok is erősödtek, így például a mezőgazdaság új, addig ismeretlen formái. Mint tudjuk, Mátyás király uralkodásával az Európában akkoriban vezető itáliai kultúra honosodott meg hazánkban.
Az aszú kapcsán például párhuzamot lehet vonni a mazsolabor készítésével, ami hozzánk Nagy Lajos idején, a Velencével kötött béke során érkezett meg (ekkoriban ugyanis Velence uralta a görög szigetvilág azon részeit, ahol így készítettek borokat). E teória szerint ezek a kifejezetten édes és nemes borok már ismertek lehettek főuraink körében. Mivel megvolt bennük a törekvés az Európához való felzárkózásra, az idehozott mesterek révén rendelkezésre állt a megfelelő tudásanyag is, a hozzáértők szűkebb köre minden bizonnyal elkezdett kísérletezni már az 1500-as években valami "jó kis hazain". Az tény - Szirmay Antal jegyezte le ezt is -, hogy az 1550-es években már előírták a harmadszori kapálást, amely meghosszabbítva a szőlővegetációt, teret nyitott az aszú kialakulásának.
Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy mindez nehezen eredményezhetett volna egy ilyen, világhírig vezető fejlődést, ha nincsenek a törökök. Igen, országunkkal szemben, Hegyalja a szerencséjét leginkább az oszmán seregeknek köszönheti! (Sajátos véletlen, hogy már Tokaj, s így a tokaji is török eredetű elnevezést, amit Balassa Iván úgy fordít: "folyó menti ligetes erdő"). A török hódoltság előtt tudniillik Magyarország legkiválóbb bortermő vidékének a Duna és a Száva által bezárt Szerémség számított, ahonnan a szőlőművelés tudománya fokról-fokra északra tolódott. S míg a mostani 22 borvidékünkből 20 folyamatosan vagy részlegesen megszállás alatt állt, Tokaj-hegyalját ez a veszély nem fenyegette (csak Tokaj városa került török kézre egy rövid időre). Így pedig lehetőség nyílott, hogy a borvidék belépjen a szerémségi borok piacaira, ami szintén az aszú elterjedését segítette."
